Prologue

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.

Mindig van egy pont. 

Kedves naplóm ez a pont ma jött el. Elegem van mindenből. A családom az életem katasztrófa. El kell mennem innen minnél gyorsabban. Keressünk csak egy országot, egy távoli családtagot, rokont.
Naplóm azt hiszem a nővérem járt jól amikor kiment Németországba. Én hülye ! Teljesen el is felejtettem! Talán kimehetnék hozzá. Fel is hívom..Késöbb jövök kedves naplóm !

Kedves naplóm visszatértem. El sem hiszem, hogy Liza magához vesz. Istenem végre végre megszabadulok egy alkoholista apától és egy drogos anyától. Az éjféli gyorsal megyek Bécsig , onnan pedig tovább Berlinbe.

Kedves olvasó  szeretnék bemutatkozni neked. Kováts Nadia vagyok.  Barna hajam ami a hátam közepéig ér és hullámos. Kék szemeim vannak melyet hosszó fekete szempilla keretez.
Másodéves egyetemista, orvostanhallgató. Egyszer ha végzek akko sebész szeretnék lenni,és hogy az is lehessek mindent megteszek. Nem ismerem azt a szót, hogy alvás, sem pedig azt, hogy lazsálás.  Az életemet a tanulás, és a könyvek teszik ki. Barátok ? Minek, csak pazarlom az időmet. Betegség? Ugyan már 10 éves korom óta nem voltam beteg.
De.
Most jött el a pont. A pont ahol megváltoztatom az életemet.  Mert ennyit még én is megérdemlek ettől az elcseszett világtól.